„A biztonsági sávra ne lépjünk, nem éri meg a 825 volt...” - szólt a Metró átadása után a hangosbemondó a peronon várakozó utasok felé anno. Az első metró vonal átadása, pontosabban az utasok általi birtokba vétel 1970 április 3-án egy pénteki napon történik. Nagy újdonság volt ez akkor és igen várt esemény is hiszen az ötvenes években kezdett építkezés meglehetősen elhúzódott (majd húsz évet) mire az Örs vezér tere és Deák Ferenc tér közötti első szakaszt átadták a nagyközönségnek.  A hetvenes évek óta bizony már sok víz lefolyt a Dunán, de a Metró maradt annak a gyors tömegközlekedési eszköznek ami azelőtt is volt. Persze most ne menjünk bele a hármas vonal jelenlegi elszomorító és a Metró szerelvények katasztrofális állapotának taglalásába, hiszen  nem erre hivatott ez az oldal, hanem a bélyegképben gyönyörködjünk és általa idézzük fel az eseményt aminek a tervező emléket állított. Nincs itt túlmisztifikálva semmi. A képen az álló (csodás kékben pompázó) szerelvény, a benne ülő metróvezető, a peronon álló és intézkedő segédvezető és a várakozó utasok ábrázolása történt meg, de ennyi elég is úgy hiszem. Kiemelendő az FDC is, mely véleményem szerint rendkívül szépre sikerült, s a borítékon lévő kép és az egyszerű bélyegzés is harmonizál a számomra kedves, nagyszerű kinézetű bélyeggel.

Tervező: Bokros Ferenc

Kiadott darabszám megközelítette az öt és fél millió darab, fogazott példányt. 

Az FDC rendkívül szépre sikerült.

Csemegézni, mazsolázni de jó is az. Kimész a piacra, megismerkedsz egy bélyegeket áruló bácsival. Lassan sok-sok hét és hónap után megtudsz egyet mást életéről. Megtudod, hogy gyerekkora óta gyűjti a bélyegeket. Először csak számolja, rendezgeti a sok színes kis apróságot. Néha unalmas ez a munka, hiszen ki szereti százasával rakosgatni a bündliket. Persze a bündlik után jönnek a nagyobb, szebb, érdekesebb feladatok is. Az édesapja bízza meg ezzel. Az "öreg" az igazi nagy gyűjtő a családban, s ezt örökli tőle a fia is. Azóta az apa már régesrég az égieknél rendezgeti albumát kitudja hány évtizede, de itt lent most ő viszi a tőle kapott batyut, azóta is. Viszi, és néha lerakja tarisznyáját és kinyitva megmutatja a tartalmát, hiszen nem csak gyűjt de kereskedik is vele. Ez az élete, ez a megélhetése gyerekkora óta.  Az újpesti piacon (ha az idő engedi) szombatonként, kora tavasztól késő őszig megtalálod. Nézegetsz, válogatsz a sok szép bélyeg között és összebarátkozol a bácsival. Közben észre sem veszed és tanulsz tőle. Azokat hallod legfőképpen amiket már olvashattál a szakkönyvekből, de mellette  az ő szájából ez hitelesebb, élettel telibb. Lassan elkezded értékelni azt mit előtte még nem igazán. Elkap valami és hordod a bélyegeket amiket itthon csendes estéken válogatsz, rendszerezel. Mert ezek a bélyegek mások. Még a gyűjtői szempontból értéktelenek is valahogyan sokkal értékesebbek lesznek, hiszen ha nem postatiszta akkor van rajta érdekes pecsét vagy más egyéb amit idáig észre sem vettél. Megértetted, megtanultad tőle hogy mi is a bélyeggyűjtés. Nem más mint a  bélyeg szeretete. 

Csodás bélyegzések

Egy blokk, egy szomorú esemény. Emlékezzünk a bélyegkép segítségével.

1986. január 28, kedd, helyi idő: 11 óra 40 perc. Az elrajtolás után, kb. 73 másodperccel, megközelítőleg 15-16 000 méter magasságban, felrobban a CHALLENGER űrrepülőgép, fedélzetén hét asztronautával, köztük egy civil, foglalkozását tekintve tanárnő. A családtagok, barátok, ismerősök, a tanárnő tanítványai, élő egyenesben nézték, ahogyan az űrrepülőgép a hatalmas robbanás következtében megsemmisül.

Emlékszem kamaszként milyen döbbenetes volt látni az akkori képsorokat a televízióban, a Híradó műsorában.

A Challenger fellövését megelőző időszak eleve semmi jóval nem kecsegtetett, mondhatni nagyon baljóslatú volt, hiszen nem egy halasztás után sikerült csak útjára bocsátani az űrrepülőgépet. A részletesebb leírásról rengeteg forrás található a neten annak, aki mélyebben szeretné beleásni magát a témába.  Állítólag magát a katasztrófát egy tömítőgyűrű meghibásodása okozta. Az időjárás meglehetősen hideg volt és ez károsan befolyásolta a tömítőgyűrű rugalmasságát. Állítólag a NASA tudott a problémáról - hiszen a gyártó cég értesítette-, hogy a tömítés bizonyos hőmérséklet alatt nem megfelelően funkciónál, de a repülési ütemterv miatt nem állították le a kilövést, amit már eleve sokszor elhalasztottak.

A hét asztronauta között a civil, Christa McAuliffe volt. Ő pedagógusként került az űrrepülőre, a „Tanár az űrben” programnak köszönhetően. Nagyjából 11 000 résztvevőből választották ki. A személyzet többi tagjából, négyen már részt vettek más űrrepülésen is.

A CHALLENGER blokk Varga Pál nagyszerű munkája. A finoman lágy színek körbeveszik az űrsiklót a fellövése pillanatában. A képi elbeszélés nem dramatizálja túl a szomorú eseményt, de az IN MEMORIAM felirat és az elhunyt hősök nevének megjelenítése a koszorúval tudatja velünk az akkori szomorú valóságot. 

CHALLENGER

A CHALLENGER hősei

75 éves a motoros repülés sor, kiválasztott, bemutatni szánt bélyege a 4 Ft-os értékű.  A képen Endresz György és Magyar Sándor látható, mögöttük egy 470 lóerős Lockheed Sirius típusú repülőgép. 1931. július 15-én az újfundlandi Harbour Grace-ből indulva a Justice for Hungary (Igazságot Magyarországnak) nevű gépükkel repülték át az Atlanti-óceánt leszállás nélkül. A gépnek Mátyásföldön kellett volna landolnia, de a hajtómű meghibásodása miatt kényszerleszállást hajtottak végre Felcsút és Csákvár között, egy kukoricás szélén.

Az utat, rekordok felállítással 26 óra 20 perc alatt tették meg.  Az óceán fölött ők érték el az addigi legnagyobb, óránkénti 250 kilométeres átlagsebességet, illetve Amerikából indulva még senki sem jutott ilyen mélyen az európai kontinens belsejébe.

Endresz György és Magyar Sándor első magyarként repülték át az óceánt.

Bélyegképünk szépséges megjelenítésben emlékezik meg róluk, de érdemes az egész sort alaposan szemügyre venni, és feleleveníteni a rajtuk szereplő kiváló férfiak és repülőgépeik történetét.

Az itt bemutatott sor a nagy kedvenceim közé tartozik. 1963-ban kiadott bélyegek mindegyike az akkori közlekedéshez köthető. Láthatunk rajta trolit, városi és távolsági közlekedésre készített Ikarus buszt, de a képekről visszaköszön a kedves vízi busz vagy egy régi, öreg villamos, ami gyerekkoromban mindig nagyon tetszett. Kívülről csodásnak találtam, viszont vele utazva az élmény pont ellenkező volt, mert zötyögött, csattogott és a lelket is kirázta az emberből. A sor bélyegeit öröm nézegetni, mert nem csak közlekedési eszközökben gyönyörködhetünk, hanem a mögé rajzolt finoman érzékeltetett környezetben és épületekben is.  Az egyik képen feltűnik a Széchenyi lánchíd amint kishajó húz el előtte kikötni a parton, egy másikon a budai Postapalota látható, egy harmadikon egy nagy egyedi fényezésű hatalmas 408-as trolibusz mögött az Országház részlete tűnik fel.

 A kiválasztott képen sokunk egyik nagy kedvence az Ikarus 630-as átalakított autóbusz látható. Oldalán felirat hirdeti funkcióját, MOZGÓPOSTA. Buszunk gyönyörű környezetben, a Lillafüredi Palotaszálló előtt várakozik. A 620/630-as sorozatú járművek talán a legszebb és legegyedibb arculatú buszaink voltak anno, (én mindenképpen annak tartom) no és persze – az ebben a sorban szintén megtalálható-, Bözsi, avagy a faros busz is. A sor rengeteg nézegetni valóval szolgál, ezért érdemes elidőzni egy darabig, felidézve az akkori közlekedést és a kedves járműveket.

 Gyönyörű közlekedés sor 1963-ból, ez nem vitás.

Az Ikarus 630-as

 Külföldi turista előszeretettel vásárolja, -ha Budapestre téved-,  a szépséges fővárosunk nagyszerűbbnél nagyszerűbb csodás épületeit megörökítő szuveníreket. Nem tudom, hogy ha rangsorolnánk, akkor mely épületek lennének bent a top 5-ben, mint a legkedveltebb budapesti látványosságok, de valószínűsítem, hogy a Mátyás-templom illetve a Halászbástya bizony előkelő helyen végezne. Azelőtt talán fanyalogtam, ha egy ilyen képeslapot, pólót, hűtőmágnest és egyéb hordozót szorongató külföldi kezet megláttam, de ma már ezt teljesen másként gondolom. Szerencsére nem csak fényképek léteznek, hiszen rengeteg művészeti alkotáson is feltűnnek ezen épületek és különösen szépek a bélyegeken látható grafikák és a rézkarcokon megörökítettek. A kép többé válik egy szempillantás alatt, mint egy egyszerű fotón. Többé válik, mert kap valamit az alkotó személyiségéből, látásmódjából, sajátos megfogalmazásából. Csodálhatunk szakmai tudást, színek pompás felvonultatását, vonalak kusza avagy katonás sorrendbe állításával létrehozott egyediséget. Nagy öröm ezeket az alkotásokat bélyegeken is viszontlátni és gyönyörködni bennük. A képen egy ilyen szép Bélyegképet nézegethetünk, mely Vertel József munkája, akihez ezen oldalon még számtalanszor vissza fogok térni, hiszen az igen gazdag életműben a bélyegek hatalmas helyet foglalnak el.

10 éves az Európai Bizottsági és Együttműködési Konferencia alkalmából megjelent sor.

(Országház, Halászbástya)

Vertel József rézkarc alkotása is hirdeti ezen épületek gyönyörűségét.

A Bélyegképen két Wostok űrhajó látható mely úgynevezett szimultán űrrepülést hajt végre. 

A Wostok 3 (fedélzetén, Andrijan Nyikolajev) 1966 augusztus 11-én startolt Bajkonurból, míg testvérét a Wostok 4 űrhajót (fedélzetén, Pavel Popovics), egy nappal később lőtték fel. Természetesen a szép grafika nem a valós eseményt mutatja, - meglehetősen csalóka a két űrhajó közelségének ábrázolása -, de igen szépre sikerült és így a két hajó egymás mellé rajzolásával meglehetősen hatásos is lett. A képen maga a páros űrrepülés a lényeg, és ezt ennél jobban és hatásosabban kifejezni nem is lehetett volna. Az igazsághoz azért hozzá tartozik, hogy a két Wostok meglehetősen messze volt egymástól, mert a legkisebb távolság is 5 km volt közöttük. A űrhajók közelsége nem annyira tudatos manőverezés eredménye volt, hanem fellövésük és pályájuk megfelelő összehangolásából adódott. Több napos repülésük után (rekordokat felállítva) augusztus 15-én landolt mindkét Wostok, mindösszesen 7 perces eltéréssel Kazahsztánban.

Az Űrpárosok soron, a Wostok űrhajókon kívül, még hét hasonló repülést  megörökített tervezőjük, amiben gyönyörködhetünk.

Az 1979-ben a nemzetközi gyermekév alkalmából kiadott bélyegen csupa vidámság és játékosság van. Ugye milyen ismerős ez a képi világ? Sokunknak jut erről eszébe a bélyegről a régebbi gyerek könyvek illetve mesekönyvek képi világa. Nem is véletlenül, hiszen Kass János munkája ez a bélyeg. Kass sajátos világa sok mindenhol megmutatkozik. Vonalakkal megrajzolt komolyabb grafikái az ifjúsági irodalom illusztrációiban találhatóak meg és a komolyabb munkáiban. A másik világa ez a színes, kicsit gyermekrajzokat idéző nagyszerű rajzos mesélés. A művész nagyon termékeny alkotó volt, többek között mesekönyvek, olvasókönyvek, verses kötetek, ifjúsági regények, bélyegek hordozzák művészetét.

 1979 Nemzetközi gyermekév sor (Kass János)

Mivel is kezdhetnénk a bélyegképek nézegetését mint egy szép újévi bélyeggel. A kiválasztott munka két szerencsemalacot ábrázol amint vidáman –megúszva a szilveszteri tálcán főfogásként való feltálalásukat -, szájukban a jól bevált szerencse  kellékeket tartják. Az egyik kismalac szájában ott a szerencsepénz, míg a másik egy a vidámságot-játékosságot szimbolizáló piros lufit tart pofájában és persze a négylevelű lóherét. A bélyegen, több nyelven is olvashatjuk a jókívánságokat, magyarul pedig nagyon helyesen a BÚÉK felirat van feltüntetve. Sokan esnek abba a hibába, hogy a BÚÉK rövidítést rövid U betűvel írják, vagy pontokat tesznek a betűk végére. Pedig a BÚÉK a boldog új évet kívánok jó kívánságunk rövidítése, és helyesen leírva az valóban BÚÉK.

A bélyeg Zombory Éva nagyszerű tervezése. Megjelenése 1963. Tipikusan azt a fajta vonalat közvetíti felénk, ami nagyon elterjedt volt a grafikában abban az időben, és sok más bélyegen, plakáton, és kártyanaptáron köszönt vissza ránk, tehát e tekintetben is egy nagyszerű munka. Érdemes körül nézni és párhuzamokat keresni az a korban készített más reklámgrafikákkal, mert nagyon sok hasonlatosságot találhatunk.

ÚJÉV sor 1963 (Zombory Éva)

 Rettentően nehéz dolga van egy bloggernek akkor mikor az első pár sor bejegyzését akarja megírni, hogy az esetleg idetévedő kedves látogatójának kellően felkeltve az érdeklődését nézelődésre és olvasásra biztassa az oldalán. Nem vagyok ezzel én sem másként. A blog neve azt hiszem sok mindent elárulhat arról, hogy itt mit is talál majd az érdeklődő. Bélyegképek nézegetését és egy pár sort, egy kis történetet a tervezőről és a megrajzolt témáról.

A bélyeggyűjtéssel szinte mindenki találkozhatott már, gyerekkorunkban rengetegen gyűjtöttük is őket aztán valahogyan elszállt a kezdeti érdeklődés és sokunk már rég el is feledte azt, ami kiskorában sok jó élménnyel látta el. Felnőtt fejjel ha marad a szenvedély általában orientálódnak az emberek. Nem írom most le mennyi szempont szerint is lehet bélyeget gyűjteni és gyűjteményt kialakítani, mert lapokat lehetne vele megtölteni.Talán azt írom le, én mit gyűjtök. Azt, ami tetszik. Semmi mást! Nem az érdekel ha a bélyeg tévnyomat, ha színhibás, ha irtóra régi avagy ritka. Egyszerűen az érdekel, amire ha ránézek, az tetsszen. Grafikus vagyok tehát én legfőképpen a bélyegtervezők munkáját akarom csodálni, és a megvalósított témában gyönyörködni.

Az alkalmazott grafika egyik csodálatos ága a bélyegtervezés. Nagy nevek, nagy művészek, fantasztikus szakmai tudással. Ez a blog legfőképpen nekik állít emléket és a szép bélyegeknek. A bélyegek, amikből majd szemezgetek sokunk ismerősei, és sokszor látva őket egy szép albumban, már lapozunk is tovább. Én itt, ezen oldal segítségével, elkapom a lapozó kezet és pár percre megállítom majd a tekinteteket egy adott sornál, bélyegnél, blokknál és fdc-nél.

Kérem tartsanak velem bélyegKÉPET nézegetni!