Csemegézni, mazsolázni de jó is az. Kimész a piacra, megismerkedsz egy bélyegeket áruló bácsival. Lassan sok-sok hét és hónap után megtudsz egyet mást életéről. Megtudod, hogy gyerekkora óta gyűjti a bélyegeket. Először csak számolja, rendezgeti a sok színes kis apróságot. Néha unalmas ez a munka, hiszen ki szereti százasával rakosgatni a bündliket. Persze a bündlik után jönnek a nagyobb, szebb, érdekesebb feladatok is. Az édesapja bízza meg ezzel. Az "öreg" az igazi nagy gyűjtő a családban, s ezt örökli tőle a fia is. Azóta az apa már régesrég az égieknél rendezgeti albumát kitudja hány évtizede, de itt lent most ő viszi a tőle kapott batyut, azóta is. Viszi, és néha lerakja tarisznyáját és kinyitva megmutatja a tartalmát, hiszen nem csak gyűjt de kereskedik is vele. Ez az élete, ez a megélhetése gyerekkora óta.  Az újpesti piacon (ha az idő engedi) szombatonként, kora tavasztól késő őszig megtalálod. Nézegetsz, válogatsz a sok szép bélyeg között és összebarátkozol a bácsival. Közben észre sem veszed és tanulsz tőle. Azokat hallod legfőképpen amiket már olvashattál a szakkönyvekből, de mellette  az ő szájából ez hitelesebb, élettel telibb. Lassan elkezded értékelni azt mit előtte még nem igazán. Elkap valami és hordod a bélyegeket amiket itthon csendes estéken válogatsz, rendszerezel. Mert ezek a bélyegek mások. Még a gyűjtői szempontból értéktelenek is valahogyan sokkal értékesebbek lesznek, hiszen ha nem postatiszta akkor van rajta érdekes pecsét vagy más egyéb amit idáig észre sem vettél. Megértetted, megtanultad tőle hogy mi is a bélyeggyűjtés. Nem más mint a  bélyeg szeretete. 

Csodás bélyegzések